A békák példázata

Egy életre szóló lecke
 



Volt egyszer egy csoport béka...

... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny...

De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
„Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!“
Vagy:
„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“

A békák kezdtek lemaradozni...
...egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfele...

A nézők kiabáltak:
„Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“

Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...
Egyáltalán nem akarta feladni!

Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.

Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.

Ekkor derült ki, hogy...
A győztes béka SÜKET volt !!!

A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták...
…mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére,
mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!
Tehát:
Légy MINDIG …

OPTIMISTA!

És leginkább
Légy egyszerűen SÜKET, ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!
Gondold ezt:
Bármi sikerülhet neked, ha igazán akarod!

Lábnyomok  

Álmomban mesteremmel tengerparton jártam, s életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk -két pár lábnyom a parti homokban, ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem, itt- amott csak egy pár lábnyom látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: "Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom lábad nyomát. Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: "Gyermekem sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy párt láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak.

Egy pillangó története 

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott és semmi többre nem képes.

A férfi eldönötte,segít a pillangónak. Fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyedén kijutott. DE a teste összeaszott volt, gyenge és szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílnak a szárnyai, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni!

Amit a férfi az ő kedvességével és jóindulatával nem értett...Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

  • Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.
  • Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít mindeket.
  • Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk.
  • Nem fogunk tudni repülni.

Kértem erőt...és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.                   Kértem bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.            Kértem jómódot... és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.                        Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem őket.                Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.            Kértem jóindulatot... és kaptam lehetőségeket.

Semmit nem kaptam meg, amit akartam, de mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal. Tudd, hogy képes vagy legyőzni őket!!! 

 Álmomban...

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kiváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba.

Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeletkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.

Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna.


- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.

Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak melletünk.

Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak.

Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.

Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.

A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.

El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket.

Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.

Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.

Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.

Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

       

Ablak


Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.


Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a 
tavon, és gyerekek játszottak távirányítós ékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az
ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
jusson - véges. 

 

Lélektársak

„Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen szeretettel
megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt is benne a
szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz
érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot.

Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon. Mondani sem kell, az ágy
alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott.

Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt. Férjhez ment de a férjének sosem mesélte el ezt a titkot,
annyira gyerekesnek tartotta. Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt.
Az asszonynak nagyon hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott a kéz érintése.

Gyönyörű kislánya született. Kevéssel a születése után egy ízben, amikor maga mellé vette
az ágyba, a csecsemő megfogta a kezét. Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő erővel árasztotta el a régi érzés.

Védelmezője visszatért. Az asszony sírt a boldogságtól, a szeretet hatalmas áradását
érezte: tudta, hogy a köztük lévő kapcsolat messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján.”

(Részlet: Brian Weiss: Lélektársak)

 

ÍR ÁLDÁSOK



Áldott legyen a fény, mely rád világít, és a fény, amely benned van. Az
áldott fény sugározzon be téged és melegítse fel a szívedet, míg úgy nem
lobog, mint a kandalló tüze.

Így minden idegen melegedni jöhet hozzád, s minden barátod is. Sugározzon
szemedből a fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban
vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedre e cseppek és
csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő.

De áldott legyen a nagy vihar is, és rázza meg lelkedet, hogy fényesre és
tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amelyben megcsillan az
ég kékje és időnként egy csillag.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen
fogadjon, bármerre is vezessen utad. Legyen puha a föld, amikor a nap
terhétől fáradtan lepihensz és legyen könnyű, amikor kinn fekszel alatta.


Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen fölfelé, és
elérje útja végén az Istent!

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Hallottál e már az indigó és krisály gyerekekről?
Igen, van a családomban is ilyen gyermek.
Igen, már olvastam róluk
Igen, bár nem tudom kik ők
Nem, még most olvasok róluk először.